Az egészség nem mérhető csak a BMI-vel

Az elhízás betegség – a BMI nem árul el mindent az egészségi állapotról

Az Egyesült Arab Emírségekben az egészségügyi szakértők egyre határozottabban állítják: az elhízás önálló betegségnek minősül. A hagyományos test tömegindex (BMI) önmagában már nem tekinthető elegendő diagnosztikai eszköznek – helyette olyan alternatív mérőszámok alkalmazását javasolják, mint a derékbőség, a derék-csípő arány, vagy a csontsűrűség vizsgálata.

A legújabb szakmai megközelítés alapján két különböző kategóriát különböztetnek meg: klinikai elhízás és preklinikai elhízás. Ez a besorolás segíti a diagnosztikai pontosságot, valamint a személyre szabott kezelési tervek kidolgozását.

Mit jelent a klinikai és preklinikai elhízás?

A klinikai elhízás olyan állapot, amely már egyértelmű hatással van a szervezet működésére. Ide tartozik például a szívbetegség, a légszomj, a 2-es típusú cukorbetegség vagy az ízületi fájdalmak megjelenése. Ezek a tünetek arra utalnak, hogy a súlytöbblet nemcsak esztétikai vagy statikai probléma, hanem ténylegesen károsítja a szervezetet.

Ezzel szemben a preklinikai elhízás olyan állapot, amikor a testtömeg már meghaladja az ideális értéket, ám a belső szervek még megfelelően működnek. Ezek az emberek fokozott kockázatnak vannak kitéve, de egyelőre nem igényelnek aktív orvosi beavatkozást. E kategória célja, hogy figyelmeztetést és lehetőséget adjon a megelőzésre – például életmódváltással, rendszeres mozgással vagy táplálkozási tanácsadással.

Miért nem elegendő a BMI?

A test tömegindex hosszú ideje az egyik leggyakrabban alkalmazott módszer az elhízás mértékének meghatározására. Azonban egyre több kritika éri, mivel:

nem veszi figyelembe a zsír elhelyezkedését a testen,

nem különbözteti meg az izomtömeget a zsírtól,

figyelmen kívül hagyja a csontsűrűséget és a testalkati különbségeket.

Ezért javasolják az orvosok a derék-csípő arány vizsgálatát, ami sokkal pontosabban mutatja meg, hol tárolódik a zsír a testen. A hasi (zsigeri) zsírfelesleg például nagyobb kockázatot jelent szív- és érrendszeri betegségekre, cukorbetegségre és más anyagcsere-problémákra – még akkor is, ha a BMI normális tartományban van.

Emellett a csontsűrűség-mérés szintén fontos lehet azoknál, akiknél a testtömeg alapján elhízást diagnosztizálnának, ám valójában inkább izomtöbbletről vagy csontozati sajátosságról van szó. Ez a vizsgálat alacsony dózisú röntgennel képes megállapítani a zsír- és izomszövetek arányát.

A korai felismerés előnyei

Az új besorolás segít elkerülni a túldiagnosztizálást, valamint a szükségtelen orvosi beavatkozásokat. Azok, akik preklinikai elhízás kategóriába esnek, rendszeres ellenőrzést igényelnek, de nem feltétlenül van szükségük gyógyszeres vagy sebészi kezelésre.

E megközelítés előnye, hogy csökkenti a stigmatizációt, és lehetőséget ad a megelőzésre. Ha valakinél idejében felismerik a problémát, életmódbeli változtatásokkal megelőzhető a súlyosabb klinikai állapot kialakulása.

Az elhízás megbélyegzése: társadalmi kérdés is

Az elhízással élő embereket gyakran éri megalázás, gúnyolódás vagy társadalmi kirekesztés. Ez nemcsak a felnőttekre, hanem már gyermekkorban is megjelenik: otthon, iskolában, vagy a munkahelyen. Az ilyen típusú megbélyegzés hosszú távon súlyos pszichológiai következményekkel járhat – csökkent önértékelés, depresszió, társas elszigetelődés, sőt akár függőségek kialakulása is következhet.

A szakértők kiemelik: az elhízást nem lehet pusztán kinézet alapján megítélni. Egy személy egészségi állapotát sokkal komplexebb módon kell vizsgálni, és fontos odafigyelni arra, hogyan beszélünk másokról.

Összefoglalás

Az UAE egészségügyi szakértői egy új szemléletmódot képviselnek az elhízás kapcsán: elismerik annak betegségként való kezelését, de ugyanakkor hangsúlyozzák a differenciált megközelítés szükségességét. A BMI önmagában már nem alkalmas diagnózisra, helyette komplex, többdimenziós vizsgálatokra van szükség.

(A cikk forrása obezitológia szakemberek cikkei alapján.)