Petrofac dolgozók végkielégítés nélkül maradtak

Hol a végkielégítésünk? – Több mint 200 Petrofac dolgozó bizonytalanságban az UAE-ben

Az Egyesült Arab Emírségekben dolgozó Petrofac alkalmazottak közül sokakat nem ért váratlanul a leépítés, de arra senki nem számított, hogy az évek óta ígért végkielégítésekről, szabadságmegváltásokról és egyéb juttatásokról teljes mértékben elmarad a kommunikáció. A helyzet mostanra már nem csupán anyagi kérdéssé, hanem komoly emberi és jogi problémává nőtte ki magát. Az érintettek becslése szerint a cég akár több mint 27 millió dirham értékben is tartozhat a dolgozóinak – ez az összeg éveken át végzett munka után járó alapvető juttatásokat takar.

Előre sejthető válság, elmaradó válaszok

A Petrofac korábban is pénzügyi nehézségekkel küzdött, amit több vezető pozícióban dolgozó munkavállaló is megerősített. A leépítések hírét egy belső townhall megbeszélésen közölték november 18-án, ahol nagyjából 200 alkalmazottal közölték, hogy pozíciójuk megszűnik. Sokan közülük aznap azonnal elhagyni kényszerültek a munkahelyüket, értesítés és felmondási idő nélkül.

A legnagyobb probléma azonban nem csupán az állásvesztés volt, hanem a teljes információhiány. Az elbocsátott munkavállalók többsége máig nem tudja, mikor – vagy egyáltalán – megkapják-e a végkielégítésüket. Az egyik alkalmazott szerint, aki 13 éve dolgozik a cégnél, a vezetőség “teljesen semmibe veszi a törvényeket és az etikai elveket”.

Járandóság, ami a törvény szerint is megilleti őket

Az Egyesült Arab Emírségek munkaügyi szabályozása világosan kimondja, hogy a munkaviszony megszűnésekor az alkalmazott jogosult végkielégítésre. Ennek összege a munkaviszony hosszától és a szerződés típusától függően jelentős lehet. Az egyik érintett több mint 330 ezer dirhamra tart igényt, mások még ennél is nagyobb összegeket említenek, akár 734 ezer dirhamot is. Ők nem többet, csak azt kérik, amit a jogszabályok biztosítanak számukra.

A Petrofac pénzügyi problémái egyébként már korábban is nyilvánosságra kerültek. Október 27-én a cég bejelentette, hogy az angol és walesi legfelsőbb bíróságon csődeljárás kezdeményezésére irányuló kérelmet nyújtott be, miután egy 2 milliárd eurós offshore szélerőmű-projektet törölt a holland TenneT. Ez a projekt kulcsszerepet játszott volna a cég adósság-átstrukturálási tervében, így annak elvesztése alapjaiban rengette meg a vállalat stabilitását.

Bizonytalan jövő, komoly egzisztenciális kockázatok

Egy másik, több mint tíz éve a cégnél dolgozó alkalmazott elmondása szerint már hetekkel korábban lehetett sejteni, hogy elbocsátások lesznek. A dolgozók közül sokan már előre elkezdték más munkahelyek keresését, de csak keveseknek sikerült új állást találniuk. Az elbocsátottak túlnyomó része most munkanélküliként próbálja újraépíteni az életét – és közben bizonytalan abban, hogy valaha megkapja-e a neki járó összeget.

Sokan nemcsak az elmaradt végkielégítések miatt aggódnak, hanem az aktuális pénzügyi kötelezettségeik miatt is. Többen lakáshitel-törlesztésben vannak, másokat egészségügyi kiadások terhelnek, és a külföldi családtagok hazautalásai is elmaradtak. Egy alkalmazott megjegyezte: „Ha elveszted az állásodat, a végkielégítés az egyetlen biztosíték, ami áthidalhatja ezt az időszakot. De ha ezt sem kapjuk meg, akkor teljesen magunkra maradtunk.”

A cég válasza és a két hónapos tartózkodási engedély

A cég állítása szerint az UAE projektportfóliói továbbra is működnek, és „a vállalat a hosszú távú működőképesség fenntartására összpontosít”. Az alkalmazottaknak lehetővé tették, hogy további két hónapig az UAE-ben maradhassanak, ezzel időt adva nekik új munkalehetőségek keresésére. Ez azonban sokak szerint csak látszólagos gesztus, mert a legégetőbb kérdés – a pénz – továbbra is megválaszolatlan.

Egyikük így fogalmazott: „Hogyan éljünk túl végkielégítés nélkül? Honnan fizetjük a hiteleinket? Hogyan küldünk pénzt haza? A cég nemcsak pénzzel, hanem válaszokkal is adós nekünk.”

Jog, etika, emberség

A Petrofac esete nem egyedi, de különösen súlyos példája annak, milyen következményekkel jár, ha egy vállalat nem tartja be az alapvető jogi és emberi normákat. A dolgozók nemcsak a munkájukat vesztették el, hanem bizalmukat is a cégük iránt – és ezzel együtt sok esetben a megélhetésüket is.

A történet figyelmeztetés lehet más vállalatok számára is, különösen olyan országban, ahol a munkajog világos kereteket biztosít a végkielégítésre és az alkalmazottak védelmére. A szabályok betartása nemcsak jogi, hanem erkölcsi kötelezettség is – különösen akkor, amikor emberek jövője forog kockán.

Összegzés

A Petrofac volt dolgozói jelenleg teljes bizonytalanságban élnek, miközben több tízmillió dirham elmaradt végkielégítés sorsa függ a vállalat döntéseitől. A történet túlmutat egy pénzügyi vitán: emberek életét, családok biztonságát érinti, és felveti a kérdést, mennyire lehet bízni a munkáltatók ígéreteiben egy válsághelyzetben. A végkielégítés nem jutalom – az a legalapvetőbb jog, ami minden dolgozót megillet.

(A cikk forrása Petrofac elbocsátások alapján.)