Indiai és pakisztáni játékosok egy zászló alatt
A krikett összeköt: az UAE válogatott példája, ahol nem számít az indiai-pakisztáni múlt
A nemzetközi krikett gyakran túlmutat magán a sporton. Különösen igaz ez az Asia Cup tornára, ahol a történelmi feszültségek újra és újra felszínre kerülnek India és Pakisztán válogatottjainak összecsapásai során. Azonban van egy csapat, amely ebben az éles politikai és kulturális szembenállásban is példát mutat a közös cél és egymás iránti tisztelet erejéről – ez pedig az Egyesült Arab Emírségek válogatottja.
A UAE csapatának gerincét már évtizedek óta az indiai és pakisztáni kivándorlók alkotják. Ez nemcsak a sport szeretetéről szól, hanem arról is, hogy a különböző háttérrel rendelkező emberek hogyan tudnak egy közös zászló alatt összefogni, ha adott a megfelelő cél és a tiszta szándék.
A csapat, ahol a származás másodlagos
A mostani Asia Cup során is bebizonyosodott, hogy a UAE krikettválogatott sokkal többet jelent annál, mint amit a pályán látunk. A csapat kapitánya, Muhammad Waseem, egy pakisztáni kisvárosból érkezett Dubai-ba kilenc éve, ahol először eladási tanácsadóként dolgozott. Karrierje fordulópontját egy indiai származású játékos hozta el, aki felismerte benne a tehetséget egy helyi meccs során.
Most Waseem a világ negyedik leggyorsabb játékosa, aki elérte a 3,000 futást T20-as nemzetközi krikettben. Csapattársai között ott van Junaid Siddique, egy másik pakisztáni származású gyors dobó, aki fantasztikus négy kapásos teljesítményt nyújtott Pakisztán ellen. Ugyanakkor ott van Simranjeet Singh, aki Indiából származik, és balkezes pörgetőként három pakisztáni játékost küldött vissza a pavilonba.
A csapatban találunk indiai és pakisztáni születésű játékosokat is, mint a Pune-ból származó Dhruv Parashar és a Delhiből jött Rahul Chopra. Közösen küzdenek, edzenek és ünnepelnek – mindezt a UAE zászlaja alatt.
Nem csak játék, hanem példamutatás
A tornán való szereplésük nemcsak sportszakmai szempontból volt figyelemre méltó, hanem emberi oldalról is. Miközben India és Pakisztán hivatalos csapatai körül újabb és újabb politikai viták alakultak ki, a UAE játékosai nyugodtan, fókuszáltan készültek a meccsekre. Amikor például a pakisztáni csapat nem jelent meg időben Dubai-ban egy vita miatt, a UAE válogatott nem zavartatta magát. Edzőjük azt tanácsolta nekik, hogy maradjanak mentálisan éberek – és így is tettek.
Parashar egy interjúban úgy fogalmazott: „Mi itt nem indiaiak vagy pakisztániak vagyunk. Egy csapat vagyunk, egy család, egy nemzetet képviselünk.”
Közös vacsorák, közös célok
A játékosok közötti kapcsolat nem csupán a pályán érezhető. A közös edzések és meccsek mellett együtt étkeznek, kirándulnak és osztják meg egymással életük történéseit. Chopra külön kiemelte, mennyire közeli barátság fűzi Asif Khanhoz, aki szintén pakisztáni származású. Bár az ominózus meccsen nem jött be a taktika, és a csapat végül 105 pontnál megállt, a játékosok pozitívan és összetartóan zárták az eseményt.
Az ilyen emberi történetek sokkal többet mondanak el a sportról, mint egy győzelem vagy vereség. Ezek a kapcsolatok, barátságok, közös célok és támogatás olyan mintákat adnak, amelyek messze túlmutatnak a krikettpálya határain.
Felkészülés a világbajnokságra
Bár a UAE csapata most kiesett az Asia Cup küzdelmeiből, a cél máris a jövő évi T20-as világbajnokság, amelyet India és Sri Lanka rendez majd. A válogatottban rejlő potenciál, valamint az az egység, ami az indiai és pakisztáni hátterű játékosokat összeköti, komoly esélyt jelenthet a kvalifikációra.
Az olyan játékosok, mint Junaid Siddique, aki egymás után két meccsen is négy-négy kapást szerzett (előbb Omán, majd Pakisztán ellen), vagy Parashar, aki nemcsak ütésben, hanem pörgetőként is hasznos, komoly erőt képviselnek. És mindezt egy olyan környezetben, ahol a nemzeti hovatartozás helyett a teljesítmény és az egymás iránti tisztelet számít.
A sport valódi ereje
Az Asia Cup gyakran inkább a politikai és nemzeti érzelmek küzdőterének tűnik, mintsem sporteseménynek. Azonban a UAE válogatott példája világosan mutatja: lehet másképp is. Lehet úgy is krikettezni, hogy közben nem számít, ki honnan jött. Hogy milyen nyelven beszél, vagy milyen vallási háttérből érkezett.
A dubai-i csapat ennek az eszménynek a megtestesítője. Egy közösség, ahol a teljesítmény számít, nem az útlevél. Egy közösség, ahol a játék szeretete és a kölcsönös tisztelet képes felülírni az évtizedes geopolitikai feszültségeket.
Ha a sport valóban eszköz lehet a világ jobbá tételére, akkor a UAE krikettválogatott éppen most mutatja meg, hogyan kell ezt csinálni.
És lehet, hogy nem ők fogják megnyerni a következő világbajnokságot. De amit képviselnek, az sokkal értékesebb, mint bármelyik trófea.
(A cikk forrása a dubai krikett csapat által lemondottak alapján.)
Ha hibát találsz ezen az oldalon, kérlek jelezd nekünk e-mailben.
